2019. március 27. szerdaHajnalka
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
vasarnap.transindex.ro

SLAWOMIR MROZEK

Fejlõdés

2003. febr. 21.

Éldegélek. Kikapcsolódásképpen szeretem nézegetni a csótányokat. Külön-külön nem érdekesek, de együtt hatalmas potenciállal rendelkeznek.

Tegnap például üldögélek a konyhában, dohányzom, ezek meg futkosnak. Futnak, futnak, majd egy pillanatban Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora címû remekmûvévé rendezõdnek. Véletlen? Aligha, a fejlõdés sziklaszilárd törvénye, a csoport teremtõ dinamikája, evolúció. Elég, ha futkos a társadalom, már meg is vannak az eredményei.

Csak az a baj, hogy rögtön szét is futottak. Leonardo nem tartott tovább egy másodpercnél. Gondoltam, hozom a csótányirtó sprayt, megvárom, míg megint elérnek valami eredményt, lefújom és rögzítem. Elõ a sprayt, lesben állok.

Ezek megint erre-arra. Mintha felvillant volna Manet, Reggeli a szabadban. Továbbengedtem. Láthatóan elõrehaladtak a fejlõdésben, mintha az impresszionizmusnál tartanának. Rögzíthetném, de jogomban áll-e feltartóztatni a fejlõdést? Az impresszionizmus komoly vívmány, de ha feltartóztatom õket, ki tudja, hova nem jutnak el, ahová eljuthattak volna.

Kubizmus -- mehet.

Szürrealizmus -- mehet.

Ujjam a sprayn, de még nem nyomom meg. Tudvalevõ, hogy az új után újabbnak, azaz a jó után még jobbnak kell jönnie. Nem kell hát aggódni, hogy szétoszlott Leonardo a késõbbiekkel együtt, ellenkezõleg, ez a fejlõdés.

Már a jelennél tartunk. A legszuperebb. Például Warhol. De már nem õ az utolsó szó, szinte már klasszikus. Még egy kört, gyerekek, fussatok ki valamit, ami még nem volt. Én pedig várom a legnaprakészebb korszerûséget, vagyis azt, ami a legjobb.

De mi ez, már nem látok semmit, csak futkosó csótányokat. Kifulladtak? Ez valami dekadencia? A mûvészet hanyatlása? Meresztem a szemem, de a csótányokon kívül nem látok semmit.

Jaj, de ostoba vagyok. Hogy láthatnék bármit is, amikor még nem fejlõdtem odáig. Nyilván már a huszonötödik századnál tartanak (elmúlt már éjfél, és gyorsan futkostak), én meg még mindig a huszadik század végénél járok. Nem tud lépést tartani velük az érzékelés, ez itt a baj.

Letettem a sprayt, és elmentem aludni. Ötszáz év múlva visszamegyek a konyhába.


(Pálfalvi Lajos fordítása)