|
Állatfarm
GEORGE ORWELL
Napóleon elvtárs, utolsó földi cselekedeteként, ünnepélyes rendeletet adott ki: az alkoholfogyasztást halálbüntetéssel kell sújtani.
Ez idő tájt történt, hogy a disznók váratlanul beköltöztek a tanyaházba, és ott ütötték föl szállásukat. Az állatoknak megint csak úgy rémlett, mintha valamikor ez ellen is határozatot hoztak volna, de Süvi megint csak meg tudta győzni őket róla, hogy erről szó sincs. Elengedhetetlenül szükséges, jelentette ki, hogy a disznók, a gazdaság agymunkásai, nyugodt helyen dolgozhassanak. Jobban is illik a Vezér méltóságához, hogy házban lakjon, nem pedig holmi disznóólban. Ennek ellenére egyes állatokat mégis megzavart, amikor azt hallották, hogy a disznók nemcsak hogy a konyhában esznek, és a tisztaszobát használják nappalinak, hanem ágyban alszanak. Bandi, mint rendesen, elsiklott a dolog felett egy "Napóleonnak mindig igaza van!" felkiáltással, de Rózsi, aki úgy vélte, határozottan emlékszik rá, hogy törvényt hoztak az ágyak ellen, kiment a pajta végébe, és megpróbálta kibetűzni az oda felírt Hétparancsolatot. Mivel rájött, hogy csak az egyes betűket tudja elolvasni, odahívta Malvint.
-- Malvin -- kérte --, olvasd fel nekem a Negyedik Parancsolatot. Nem úgy szól, hogy sohasem szabad ágyban aludni?
Malvin nagy nehezen kibetűzte.
-- Azt mondja, hogy "Állat nem alszik ágyban, lepedőn" -- jelentette ki végül.
Furcsamód, Rózsi nem emlékezett rá, hogy a Negyedik Parancsolatban szó esett volna lepedőről; de mivel így állt a falon, így kellett lennie. Süvi pedig, aki történetesen épp akkor járt arra, két-három kutya kíséretében, mindjárt megfelelő perspektívába tudta állítani az egész ügyet.
-- Tehát már hallottátok, elvtársak -- szólt, hogy mi, disznók most már ágyban alszunk a tanyaházban? És miért ne? Csak nem képzelitek azt, hogy valaha is törvényt hoztunk az ágyak ellen? Az ágy egyszerűen azt a helyet jelenti, ahol aludni lehet. Ha jól megnézzük, egy halom szalma az istállóban szintén ágy. A törvényt a lepedő ellen hoztuk, ami emberi találmány. Le is vettük a lepedőket a tanyán az ágyakról, és pokrózok közt alszunk. És milyen kényelmesek azok az ágyak! De szükségünk is van a kényelemre, azt mondhatom nektek, elvtársak, hiszen mostanában annyi agymunkát kell végeznünk. Ugye nem akartok megfosztani bennünket, elvtársak, a pihenésünktől? Ugye nem akarjátok, hogy fáradtság miatt ne tudjuk ellátni kötelességünket? Ugye nem akarjátok, hogy Jones visszajöjjön?
Az állatok tüstént megnyugtatták, és többé senki sem tette szóvá, hogy a disznók a tanya ágyaiban alszanak. És mikor néhány nap múlva bejelentették, hogy mostantól fogva a disznók egy órával később kelnek, mint a többi állat, ez ellen sem tiltakozott senki.
(...)
Néhány nap múlva a disznók egy láda whiskyre bukkantak a tanya pincéjében. Amikor beköltöztek a házba, nem vették észre. Aznap éjjel hangos énekszó hallatszott ki a tanyaházból, amelybe mindenki nagy meglepetésére néha az "Angolhon állatai"-nak dallamfoszlányai is belekeveredtek. Fél tíz körül tisztán látták, amint Napóleon előbukkan a hátsó ajtón, fején Mr. Jones ócska keménykalapjával, sebesen körbevágtat az udvaron, aztán ismét eltűnik odabenn. Reggel azonban mély csend ült a tanyaházon. A jelek szerint a disznók meg se moccantak. Már majdnem kilenc óra volt, amikor előkerült Süvi. Lassan és lehangoltan, tompa tekintettel járt, a farka petyhüdten lógott, és egész megjelenéséből kitűnt, hogy beteg. Összehívta az állatokat, és bejelentette, hogy szörnyű hírt kell közölnie. Napóleon elvtárs haldoklik!
Erre kitört az általános jajveszékelés. A tanyaház ajtói elé szalmát terítettek, s az állatok lábujjhegyen tipegtek. Könnyes szemmel kérdezgették egymást, mit fognak csinálni, ha elveszítik Vezérüket. Szertefutott a hír, hogy Hógolyónak mégis sikerült mérget kevernie Napóleon ételébe. Tizenegy órakor Süvi ismét kijött, és újabb bejelentést tett. Napóleon elvtárs, utolsó földi cselekedeteként, ünnepélyes rendeletet adott ki: az alkoholfogyasztást halálbüntetéssel kell sújtani.
Estefelé azonban Napóleon mintha valamivel jobban lett volna, és másnap reggel Süvi már azt közölhette, hogy a gyógyulás útján van. Aznap estére Napóleon már visszatért munkájához, és másnap megtudták, hogy utasítást adott Mr. Nyaffynak, szerezzen be Willingdonban néhány könyvet a sör- és pálinkafőzésről. Egy hát múlva Napóleon parancsot adott a gyümölcsös mögötti kis elkerített rét felszántására, melyet eredetileg a munkából kiöregedett állatok legelőjéül szántak. Közölték, hogy a legelő kimerült, és újra be kell vetni; de nemsokára az is köztudottá vált, hogy Napóleon sörárpával szándékozik bevetni.
Nagyjából ugyanebben az időben különös esemény történt, amelyre szinte senki sem volt képes magyarázatot találni. Egyik éjszaka, éjfél körül, hatalmas csattanás hallatszott az udvarról, és az állatok kirohantak istállóikból. Holdfényes éjszaka volt. A nagy pajta hátsó falánál, ahová a Hétparancsolat volt felírva, egy kettétört létra hevert. Süvi kissé kábultan terült el mellette, a keze ügyében pedig ott feküdt egy lámpa, egy ecset meg egy felfordult fehér festékes fazék. A kutyák azonnal kordont vontak Süvi köré, és mihelyt lábra tudott állni, tüstént visszakísérték a tanyaházba. Az állatok közül senki sem tudta elképzelni, mit jelenthet ez, kivéve az öreg Benjámint, aki mindentudó arckifejezéssel bólogatott, mintha értené a dolgot, de nem volt hajlandó nyilatkozni.
De néhány nap múlva Malvin, aki csak úgy újra elolvasta magának a Hétparancsolatot, észrevette, hogy megint van köztük egy, amelyre az állatok rosszul emlékeznek. Azt hitték, az Ötödik Parancsolat így szól, hogy "Állat nem iszik alkoholt", de egy szóról elfelejtkeztek. A Parancsolat ugyanis valójában így szólt: "Állat nem iszik alkoholt mértéktelenül."
Forrás: George Orwell, Állatfarm, Európa Könyvkiadó, Bp., 1996, Szíjgyártó László fordítása.
[2004. júl. 4.]
|
|
A hullámzó Balaton
RSS
