2022. január 18. keddPiroska
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
vasarnap.transindex.ro

ANDRÁD SÁMUEL

Nem tilalmas áruk a macskák

2003. júl. 5.

Egy kalmár, hogy a szokott vámot egészen ne fizethesse, olyan ládákat (Verschläge) csináltatott, melyeknek közepébe tilalmas árukkal (Contrebande) tele bugákat (Loculamente) rejthetett.

Rajtakapták mégis egykor a keresők, és nemcsak tilalmas áruit veszté el, hanem büntetésül húsz Fridrik-aranyat is kelle fizetnie. A kár és büntetés szomorítottták őtöt nagyon, melyen nem lehetett már semmit segíteni. De mégis mindég azon törte a fejét, hogy forduljon meg az ő kára. Melyre a következendő alkalmatosság adá magát. Elmene egy nemesemberhez, és kérdé, ha nem akarna-e tőle valamit vásárolni. Most nincs pénzem, felele az. Hát nincsen-e, kérdé a kalmár, valamije az úrnak eladandó vagy cserélendő? Nem tudom, hogy semmim volna, hanemha a macskáimat adnám. Mely néki sok volt, s most is egynéhány a szemibe akadott vala. Nem tréfálódik-e az úr? kérdé a kereskedő. Mit kíván egyért? A nemesember elneveté magát, s monda tréfából: Egyet egy tallérért odaadok; ingyen sem vélvén, hogy ezt a kalmár is tréfának ne tartsa. De e’ már kigondolt vala egy ravaszságot, és monda: Én adok mindenikért egy tallért, mindazonáltal olyan feltétel alatt, hogy nékem adjon az úr bizonyságlevelet, hogy azok külföldi macskák, melyek N.N. úrhoz küldendők, és mindenik áll négy Fridrik-aranyban. Megegyeznek, s vagy huszonöt macskát elészereznek, és a bizonyságlevél is (aviso) megiratik. A nemesember nevetett, de a kalmár még jobban, hogy ravasz mesterséget gondolhatott ki a maga hasznára. Ezután ládákat csináltat, melyeknek lyukakat fúrat, és mindenbe teszen öt-öt macskát, kiknek egy-két nap enniek sem ád, hogy annál kegyetlenebbekké váljanak, azután a vámháznál megállítják, és kérdik, hogy micsoda ládákat viszen. Külföldi macskák vagynak, úgymond, bennek, melyeket N.N. úrhoz hozok ide N.N. úrtól, melyek közül egy négy Fridrik-arany.De mivel már őtöt jól esmerték, és tilalmas portékát is találtak volt nála, nem akarták hinni, és csak azon voltak, hogy megvizsgáltassék. Ő teljességgel nem akart; elment a fővámoshoz, megmutatta a macskákról való bizonyságlevelet, és panaszolt, hogy a ládákat erőszakkal meg akarják vizsgálni, de mivel ezek az állatok vadak, kéri a vámos urat előre, hogy néki a macskáiért jót álljanak, és ha azok el találnak szaladozni, ő kárban nem maradhat, haenm néki a kár megfizetődjék. Erről assecuráltaték; de mihelyt a visitatorok, reménlvén, hogy ismét tilalmas árut találnak, a ládákat nagy hirtelenséggel egyszeriben mind felnyiták, az éhezett macskák, valamit elöl-hátul találtak, kegyetlenül megkörmölték, és elszaladozának. Rész szerint megkörmöcsölve, rész szerint nagy bámulás mellett az üres ládákkal maradának a keresők. De a kalmárnak e’ nem vala elég. Elmene viszont a fővámoshoz, elébeszélé, ami történt, és kíváná kárának megfizettetését, mivel már ő előre megmondotta volt, hogy a ládáknak hagyjanak békét, mert ő igazat mond. Meg kelle azért néki az ő kárát fizetni a sok haszontalan beszédek után, és így még többecskét kapa az ő ravaszsága által annál a summánál, melyet azelőtt a tilalmas árukban elvesztett és büntetésül fizetett vala. Ravasz mestersége megmutatása után visszautaza a nemesemberhez, kinek elbeszélvén az egész történetet, mind a ketten gyomorból sokat nevetének rajta.


Forrás: Magyar elbeszélők. 16-18. század. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986.