2022. január 18. keddPiroska
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
vasarnap.transindex.ro

NEMES NAGY ÁGNES

Betét-dal

2003. szept. 13.

Belebuktam a ködbe babámmal,
be az árok bő lapujába,

nem szerelemre hasaltunk
csak lapulásra.
De ha már,
Évica, de ha már --

ez a köd,
ez a lant alakú,
nagy marti-lapu,
ez a nyár.

Nem hallod a ködben a zúgást?
-- Tejszínben a gép -- köpülő --,
fémhas villan az égen,
bent görcsös körtefa-tő
reflektor csúszik a törzsön,
motociklis két cserepár,
gyere már,
gyere már,
gyere Évica gyöngyöm.

Ha belöknek a parti gödörbe,
s az agyagba a szánk beledőlt,
minekünk majd akkor is, ott is,
egymás húsa lesz a föld.
Ha ma nem, soha már,
Reflektor a földön, az égen,
gyere már,
Gyere É --


Kurvák

A szerelem, e képtelen merész
vadonatúj mutáció,
ha holmi hím vagy nő lotyó
csökött agyát egyszer meglátogatná,
rögtön pépes szilánkra vetné.
Ezért teszik az ember ifjú arcát
Ők újra vén majom-üleppé.
(De megbántom a majmokat.)


Beszéd

Mennyi beszéd! Puffadt hasak,
aránytalan púp-köldökök.
A fél-világirodalom
koraszülött.

Azt reméled,
Hogy Vénuszt rejt tenger beszéded?


***

Én végül is megértem Pistát,
hogy verse csapnivaló.
Ki-fenének is volna kedve
leszállni oly pokolkörökbe
ahol jó vers bányászható.


Forrás: Nemes Nagy Ágnes: Összegyűjtött versei. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.