Kínai tanmesék
Gyanú
2003. nov. 22.Annyira megijedt, hogy sarkon fordult egyre gyorsabb léptekkel indult visszafelé, végül rohant már. Amint a házához ért, holtan esett össze.
Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj.
Később a mi emberünk kiment ásni a kertjébe, és a kertben meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna.
Shen Zi: A főúr, aki a sárkányokat szerette
She főúr annyira kedvelte a sárkányokat, hogy telefestette-faragtatta a házát sárkányokkal. Amikor az égben lakozó igazi sárkány ezt megtudta, leszállt a földre, odafeküdt She háza elé, fejét a kapu küszöbére, farkát az ablakpárkányra helyezte. A főúr megpillantotta az igazi sárkányt, és eszét vesztve menekült ki a házából.
Ebből látszik, hogy She nem szerette a sárkányokat. A sárkányok hasonmását szerette, de az igazi sárkánytól irtózott.
Xun Zi: Aki félt a szellemektől
Juan Zhu Liangnak nemcsak az esze forgott nehezen, de a bátorsága is hamar inába szállt.
Egy holdfényes éjszakán az úton sétálva megpillantotta maga előtt saját árnyékát. „Ez valami szellem, aki itt lapul a sötétben” -- gondolta. Felpillantott, és hajszálat látott elszállni a szeme előtt.
„Ó! Most meg felállt!” -- gondolta. Annyira megijedt, hogy sarkon fordult egyre gyorsabb léptekkel indult visszafelé, végül rohant már.
Amint a házához ért, holtan esett össze.
Lie Zi: Túl sok ösvény
Yang Zi mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét a bárány keresésére, és megkérte Yang Zi szolgáját, tartson ő is velük.
-- Micsoda! -- rikácsolt Yang Zi. -- Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress egy bárányt?
-- De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment -- magyarázkodott a szomszéd.
Amikor a szolga visszatért, Yang Zi megkérdezte:
-- No, megtaláltátok a bárányt?
A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkérdezte, hogyhogy nem tudták megtalálni.
-- Túl sok az ösvény -- felelte a szolga. -- Egyik ösvény beletorkollik a másikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk.
Yang Zi gondolkodóba esett. Hosszú ideig nem szólt semmit, egész nap el se mosolyodott.
Tanítványait meglepte a viselkedése.
-- Egyetlen bárány nem a világ - vigasztalták mesterüket --, meg aztán nem is a tiéd volt. Miért lettél hát ilyen szótlan és komor?
Yang Zi nem válaszolt, és tanítványai tanácstalanok voltak. Egyikük, Mengsheng Yang megpróbálta kifejteni, mi játszódhat le a mesterben.
-- Ha túl sok az ösvény -- mondaná a mester --, az ember nem találja meg az elkóborolt bárányt. Ha egy tanítványnak túl szerteágazó az érdeklődése, elaprózza az idejét. Minden tudás ugyanazon forrásból ered, de a tudáshoz sokféle módon lehet eljutni. Ha tévútra lépsz, csak úgy kerülhetsz a helyes ösvényre, ha visszatérsz a kiindulóponthoz, az igazság forrásához. Mivel Yang Zi tanítványa vagy, tőle akarod megszerezni a tudást, add neki át magad teljes mértékben, különben soha nem fogod megérteni a mestert.
Forrás: Klasszikus kínai mesék. Ford. Striker Judit. Nótárius, Budapest, 1991.