2022. január 18. keddPiroska
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
vasarnap.transindex.ro

JEROME K. JEROME

A fürdés gyönyörűsége

2004. márc. 20.

[részlet] Mindig vörös úszóruhát viszek magammal. Nagyon tetszem magamnak benne. Jól illik az arcomhoz.

Meg kell jegyeznem, hogy az emberek mindig óriási felszerelést visznek magukkal a fürdéshez, ha folyópartra mennek nyaralni, de mikor aztán ott vannnak, nemigen fürdenek.

Ugyanígy áll a dolog, ha tengerpartra utaznak. Magam is, amikor Londonban gondolkozom a dolog felől, mindig elhatározom, hogy majd korán kelek, s már reggeli előtt megmártom magamat a tengerben, és ebben a szent hitben becsomagolok egy pár úszóruhát és egy fürdőköpenyt. Mindig vörös úszóruhát viszek magammal. Nagyon tetszem magamnak benne. Jól illik az arcomhoz. De mikor ott vagyok a tengerparton, valahogy már nem érzem annyira a reggeli fürdő szükségét, mint amikor még a városban voltam.

Sőt, sokkal inkább az az érzésem, hogy minél tovább kell az ágyban maradnom, és fölkelés után rögtön meg kell reggeliznem. Egyszer-kétszer ugyan győzött az erény, és fölkeltem hatkor, félig fel is öltöztem, magamhoz vettem az úszóruhámat, és felöltve a fürdőköpenyemet, undorral belebotorkáltam a vízbe. De nem találtam benne örömet! Úgy látszik, van egy különleges hideg keleti szelük, amelyet egyenesen az én számomra tartogatnak, olyan alkalmakra, mikor korán reggel fürdöm; minden háromszögletes követ külön kiválogatnak, és lapjára állítanak; kicsiszolják a sziklák élét, és behintik egy kis homokkal, hogy ne vegyem észre; a tengert pedig fogják és két mérfölddel kijjebb tolják, úgyhogy nekem hathüvelyknyit vízben kell a hidegtől reszketve előreugrálnom. Amikor pedig meg kiérek a tengerbe, a tenger nyugtalan, és valósággal pimaszkodik velem.

Az egyik óriási hullám fölkap, és ülő helyzetben csuklaszt össze, és teljes erejével nekivág egy sziklának, amelyet egyenesen nekem készítettek oda. És mielőtt még mukkanhatnék vagy rájöhetnék, hogy mi is történt velem, visszatér a hullám, és kisöpör az óceán kellős közepébe. Kétségbeesetten kezdek a part felé küszködni, és sóváran gondolok rá, vajon meglátom-e még valaha az otthonomat és a barátaimat, és hevesen óhajtom, bárcsak jobb lettem volna gyermekkoromban kishúgomhoz. De épp midőn már letettem minden reményről, visszatér a nagy hullám, és otthagy engem csillagféreg módjára evickélni a homokban; mikor föltápászkodom és visszanézek, azt látom, hogy kétlábnyi vízben folytattam élet-halál-küzdelmet. Kiszökellek a partra, felöltözöm, hazavánszorgok, és igyekszem úgy tenni, mintha gyönyörűségemre szolgált volna a fürdés.


Forrás: Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1972.