PÁSKÁNDI GÉZA
Kitől tanulja?
2004. máj. 15.Szókratész is csak ült, és bámult és, legfönnebb sétált, mégis megrontotta az ifjúságot közben.
(Tudománynépszerüsítő párbeszédek)
A pedagógiai gyermeklélektan egyike a virágzó tudományoknak. Szülők, pedagógusok, orvosok olvassák az ilyesmikről szóló szakműveket… Kérdései olyan ágas-bogasok, hogy lehetetlen lenne egyetlen írásban érzékeltetni: mi minden vetődhet fel. Ezért csupán a címben jelzett kérdésről szólunk a lehető legnépszerübben.
Xexex, a görög anya és Tébesz Lábosz, a görög apa is sokat küszködtek hasonló problémákkal. Írásunkból is kiderül: már időszámításunk előtt fölmerültek időszámításunk utáni kérdések.
I
Tébesz Lábosz hazajön az egyik vesztett csatából, s éppen borotválkozik. Bejön Xexex, a görög anya.
Xexex: Te csak békésen borotválkozol, ahelyett, hogy megnéznéd, mit bámul az a gyerek: a mi gyerekünk. Csak ül a földön, és bámul. Csak úgy bámul.
(Tébesz Lábosz kimegy, megnézi, visszajön, tovább borotvalkozik.)
Xexex: Te ültél, s órák hosszat bámultad a földet?
Lábosz: Szerintem – futottam. Probáltam volna leülni s bámulni, amikor kerget az ellenség.
Xexex: Ez az. De szerintem a gyerek nincs a csatában.
Lábosz: Azért ül és bámul.
Xexex: De te most békésen borotválkozol…
Lábosz (ingerülten): Mit tegyek mást egy vesztett csata után, mint békésen borotválkozzam?
Xexex: Hallgass végig. A te arcod most nevetséges, ahogy felfújod, mintha egy tojás lenne a bal pofádban.
Lábosz: Hagyj engem békén: megvernek a csatában, s te azt mondod, hogy nevetséges az arcom. Már itthon sem hagyják békén az embert. A saját felesége is kikacagja. Na, ógörög, alapíts családot!
Xexex: Hallgass végig. Szóval: a te arcod most olyan nevetséges. Az én apám arca is pont ilyen volt, amikor borotválkozott.
Lábosz: Még jó, hogy nem a dédapád jut eszedbe rólam. Azt hiszed, te olyan fiatal vagy? Tizennégy múltál a nyáron, és még te hencegsz…
Xexex: De ez a gyerek… hallod… én kacagtam az apámon, hogy milyen komikusra gömbölyíti az arcát borotválkozás közben. De ez… ez nem nevet rajtad!
Lábosz: Azt adná neki Zeusz. Kikacagni az apát, aki csatát vesztett…
Xexex (hisztériásan): De ez nem nevet! Nem nevet!
Lábosz: Örvendek, hogy jóérzésű. Bezzeg, ha rád hasonlítana…
Xexex: Ez nem nevet… ez csak ül, ül, és bámulja a földet. Te pedig nyugodtan borotválkozol tovább, mintha mi sem történt volna.
Lábosz: De hiszen mi sem történt: ül és bámul.
Xexex: Hát apa vagy te, Tébesz Lábosz? Ez neked mi sem, amikor bámul? Érted? Csak bámul.
Lábosz: Hogy az a… (Lecsapja a borotvát.) Értsd meg: nem minden gyerek egyforma. Szókratész is csak ült, és bámult és, legfönnebb sétált, mégis megrontotta az ifjúságot közben.
Xexex: Jóval vígasztalsz! (Sírva fakad, sebesen ki.) Te…! Te…! Te görög apa!
(Lábosz felveszi a borotvát, most megjelenik az asszony, sugárzó arccal, majdnem tánclépésben.)
Xexex: Te apa: ez a gyerek nem bámul.
Lábosz: Szemszög kérdése.
Xexex: Persze, hogy szemszög, ha bámulna.
Lábosz: Szemszög kérdése: azt hiszed bámul, s közben gondolkodik. Ha akarom, bámul, ha akarom befelé nézelődik.
Xexex (nem figyel oda): Te apa, ez a gyerek nem bámul, hanem néz!
Lábosz: Mondom, hogy szemszög… (Hangosan.) Az már egészen más. Ha néz, és nem bámul, akkor nincs semmi baj.
Xexex: És képzeld el: nem a földet bámulja, hanem a földre néz, de nem a földet nézni, hanme a földön lévő bogarakat, hangyákat, ilyesmiket…
II
Tébesz Lábosz a kardját élesíti. Motyog.
Lábosz: Majd adunk mi nektek. Majd visszakapjátok a múltkori vereséget. Igaz, hogy nem ugyanazokkal harcolunk, mint a múltkor, de azért csak visszaadjuk nekik!
Xexex (be egy véres késsel): Te apa…
Lábosz: Tűnj el azzal a véres késsel, kifordul a gyomrom.
Xexex: Csirkét vágtam, apa. De nem azért jöttem. Jaj, apa… a gyerek… megölt egy… pillangót…
(Döbbent csend.)
Lábosz: Vége a nyugalomnak. Szörnyű. Az ember itt békésen feni a kardját, szép békésen készül a háborúra, s ekkor a gyereke fogja magát, és megöl egy pillangót.
Xexex (megtörli a véres kést egy ronggyal): Csak tudnám, kitől tanulja.
Lábosz: Tőlem nem, az biztos. (Élesíti a kardot.)
Xexex: Tőlem se. (Kimegy.)
Lábosz: Majd adunk mi nektek. (Kéjjel élesít.) Eltaposunk!
Xexex (be): Te apa, a gyerek már a hangyákat is… nyomkodja… eltapossa. Járni még nem tud, de már eltapossa. Szörnyű: a hangyákat, hallod? (Elkap egy legyet, kéjjel elmorzsolja.)
Lábosz: Vége a nyugalomnak. Csak tudnám, kitől tanulja!
Xexex: Hát tőlem nem, az biztos. (Megtörli a kezét.)
Lábosz: Tán tőlem? Te járkálsz azzal a véres késsel!
Xexex: Na és te a kardoddal?
Lábosz (gúnyosan): Csak tán nem azt akarod mondani, hogy én hangyákat meg pillangókat akarok legyőzni? S hogy én egy gyerek vagyok? Mi (körülnéz) görögök holmi gyerekek vagyunk, akik pillangókat megyünk öldösni, nem pedig honvédelemre indulunk? (Körülnéz, halkan.) Ilyesmiket ne is gondolj.
Xexex: Meglátod ez a gyerek elferdül. Még járni se tud, s már tapos. (Szinte sírva el.)
Lábosz (motyog): Majd letaposunk mi benneteket. (Körülnéz.) De tulajdonképpen ezek az emberek mit is vétettek nekünk? (Körülnéz.)
Xexex (be): Te apa… ez a gyerek megölt egy szarvasbogarat…
Lábosz: Na és? Fejlődött. Pillangóval kezdte. Aki ma pillangót, holnap szarvasbogarat… (Élesít.)
Xexex: De apa (körülnéz), nem az az aggasztó, hogy megölte, hanem, hogy körülnézett. Mielőtt megölte volna – körülnézett. Érted? (Körülnéz.) Csak tudnám, miért? (Sóhajt.) Kitől tanulja? Kitől tanulja?
Lábosz (körülnéz): Tőlem nem, az biztos.
Xexex: Szörnyű. Még alig tud nézni, de már körülnéz. Hallod?!
Lábosz (körülnéz, halkan): Hallom, na, nem kell azért kiabálni. Nem vagyok süket. Tőlem se tanulja, abban biztos vagyok. És különben is hagyj béken! Nincs egy perc nyugtom se itthon. A gyerek így, a gyerek úgy. Egyszer bámul, aztán néz. Aztán bogarakat öldös. Aztán körülnéz. Egy szorongatás az életem. (Elharapja a szót, körülnéz.) Hát én nyugalmat akarok, érted, nyugalmat. Hál’ istennek: elmegyek háborúba! Végre kiélhetem magam. (Hóna alá csapja a kardját, Xexex közben kinézett az ajtón.)
Xexex: Te apa, a gyerek felült a hintalóra, csákót tett a fejébe, zászlót lobogtat, s nagyokat kiállt. Azt kiálltja: Halál a bogarakra!
Lábosz (dühösen): Csak tudnám, kitől tanulja. Ezzel a két kezemmel fojtanám meg. (Saját nyakán mutatja: hogyan. Hirtelen elengedi, mert túl jól sikerült.)
Xexex: Kitől? Kitől? Istenem: kitől?
(Összeomlottan állnak.)
III
Megjön Lábosz a csatából, rongyos, csupa seb, sántít.
Lábosz: Idáig futottam. Megint kikaptunk. Hanyatlik a görög dicsőség.
Xexex (be): Apa! Te megjöttél? Hogy nézel ki? Szent isten! A gyermek… tudod, a gyermek leesett a hintalóról… s most gipszben van a bal keze, a lába is kificamodott…
Lábosz: Megint kezdődik. És soha nem tudjuk meg, hogy kitől? Kitől?
(Függöny)
Forrás: Páskándi Géza, A vegytisztító becsülete, Kriterion, Bukarest, 1973.