THOMAS BERNHARD
Hamsun
2004. máj. 22.De a férfi békén hagyott bennünket a filozófiával, és azt mondta, hogy az éjszakákon át való filozofálást valójában feladta és magát huszonhét évesen a nyugdíjpénztár rendelkezésére bocsájtotta.
Hamsun
Oslo közelében ismerkedtünk meg egy közel hatvanéves férfivel, aki még többet mondott arról az öregek otthonáról, mint amit már Hamsun feljegyzéseiből utolsó éveiről tudtunk, mert ő éppen akkoriban abban az öregek otthonában dolgozott, amelyikben a nagy norvég író is élt. A férfi már régebben feltűnt nekünk a hallgatagságával abban a természeténél fogva hangos fogadóban Oslo közelében, ahol mi több éjszakára megszálltunk. Miután helyet foglaltunk az asztalánál és bemutatkoztunk, megtudtuk, hogy a férfi filozófiát hallgatott és tanulmányi célokból többek között négy évet Göttingenben töltött. Mi norvég hajóskapitánynak tartottuk, és azért ültünk az asztalához, hogy a hajózásról halljunk többet, és ne a filozófiáról, ami elől ugye Közép-Európából északra szöktünk. De a férfi békén hagyott bennünket a filozófiával, és azt mondta, hogy az éjszakákon át való filozofálást valójában feladta és magát huszonhét évesen a nyugdíjpénztár rendelkezésére bocsájtotta. Nem bánja az elhatározását. Az első feladata éppen az volt, hogy egy idős embert kisegítsen az ágyból, megvesse neki, és ismét visszafektesse. Hamsunt több hónapon keresztül naponta kikísérte az öregek otthona mögött levő kertbe és megvette neki a faluból azokat a ceruzákat, amikkel Hamsun az utolsó könyvét megírta. Ő volt az első, aki a halott Hamsunt látta. Akkor persze még nem volt világos számára, az a Hamsun, akinek halott arcára a szemfedőt borította, ki is volt.
A hangutánzó
A hangutánzó, aki tegnap este a sebész társaság vendége volt, a bemutatkozása után a Palais Pallavicini-ben, ahová a sebész társaság hívta meg őt, azonnal kijelentette, hogy kijön velünk a Kopaszhegyre, és oda, ahol a házunkban minden művészt tárt karokkal várunk, hogy megmutassa a művészetét, természetesen nem minden fizetség nélkül. Mi kértük a hangutánzót, aki Oxfordból, Angliából származott, de aki Landshutban járt iskolába, és Berchesgadenben volt könyvkötő, hogy a Kopaszhegyen ne ismételje meg produkcióját, hanem valami teljesen mást adjon elő, mint a sebész társaságnak, vagyis teljesen más hangokat imitáljon a Kopaszhegyen, mint a Palais Pallavicini-ben, amit nekünk, akik a Palais Pallaviciniben előadott programjától el voltunk ragadtatva, meg is ígért. Tényleg teljesen más hangokat imitált nekünk a Kopaszhegyen, híresebb hangokat vagy kevésbé híreseket, mint a sebész társaság előtt. Még kívánhattunk is, ami a hangutánzó készségesen teljesített. Amikor azt javasoltuk neki, utánozza így végezetül a saját hangját, azt mondta, hogy azt nem tudja.
Hírnév bemocskolása
Két filozófus, akikről már több írás jelent meg, mint a saját tollukból, és akik, azok után, hogy évtizedekig nem látták egymást, egy napon összetalálkoztak éppen Goethe weimari lakóházában, ahová ők, természetesen mindkettő az ellentétes irányból, egyedül azért utazott, hogy Goethe szokásait jobban megismerje, ami mindkettejüknek, mivel tél volt és kimondottan hideg, komoly nehézségeket okozott, biztosították egymást a váratlan és valóban kínos találkozás alkalmával a kölcsönös nagyrabecsülésükről és tiszteletükről és mindketten azonnal bejelentették, hogy azonnal, amint hazaérnek, a kollégájuk írásaiban elmélyednek, azzal az intenzitással ami ezeknek az írásoknak kijár és azokhoz méltó. Amikor azonban az egyikük azt mondta, hogy az újságban, ami a véleménye szerint a legjobb, a Goethe-ház-beli találkozásukról beszámol, természetesen egy filozófiai fejtegetés formájában, a másikuk azon nyomban tiltakozott ellene és kollégája szándékát úgy jellemezte, hogy az a hírnév bemocskolása.
Pisa és Velence
A pisai és velencei polgármesterek megállapodtak, hogy városaik látogatóit, akik évszázadok óta Pisától és Velencétől egyformán el voltak ragadtatva, hogy egyszerre megbotránkoztatják, amennyiben titokban az éjszaka leple alatt a pisai tornyot Velencébe, a velencei Kampanelát Pisába juttatják, és ott fel akarják állíttatni. Azonban nem tudták tervüket titokban tartani és éppen azon az éjszakán, amikor a pisai ferdetornyot Velencébe, és velencei Kampanelát Pisába akarták szállíttatni, bevitték őket a bolondok házába, természetesen a pisai polgármestert a pisai bolondokházába, a velenceit a velenceibe. Az olasz hatóságok az ügyet teljesen bizalmasan kezelték.
Fodor Orsolya fordítása