2022. január 18. keddPiroska
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
vasarnap.transindex.ro

MURRAY BAIL

Zoellner definíciója

2004. júl. 25.

A legtöbb szó ugyanazt a folyamatot mutatja: egy ember Istent hajszolja, vagy egy fehér bálnát, aranyat, pillangókat, nőket, gonosztevőket, miegymást.



Definíció. Egy szóban forgó dolog meghatározásának művelete; egyházi megnyilatkozás. A tárgy lényegi természetének pontos megállapítása.

Név. Vokális hangok sajátos kombinációja, egyetlen személy vagy dolog egyéni megjelölésére használják. Személy vagy dolog pontos megnevezése.

Zoellner anyja (akit ugyancsak Zoellnernek hívtak) úgy döntött, hogy Leonnak nevezi el fiát. Apjának jobban tetszett volna a „Max”, ma azonban születési bizonyítványán (és különféle épületek iratszekrényeiben lerakott egyébb iratokban) Leon névvel szerepel -- Leon Zoellner. Zoellner szerint a keresztnév csupán tartozék, melyet (alighanem) a bonyolult népesség tesz szükségessé. Valahányszor a saját személyére gondol, ezt a szót látja maga előtt: Zoellner. Akár a legtöbb embert, Zoellnert is érdekli az a név, amelyet az ő azonosítására használnak. A telefonkönyvben rajta kívül csupán egyetlen Zoellner áll, egy építész, a keresztnevei kezdőbetűje R. L., személyesen nem ismeri. A Basil Cottle-féle „Személynevek Tárá”-ban csupán három Z betűvel kezdődő nevet talált. Zeal, Zeller és Zouch.

Ember. Felnőtt személy- Elvont értelemben; a teremtés humán része. Emberi személy spirituális és materiális egysége, hímnemű lény testi megjelenésére alkalmazzák.

Zoellner megjelenésére: ember.

Arc. A fej elülső része a homloktól az állíg; az érzés vagy jellem képe; specifikus kifejezésű tekintet.

Tekintet. Az arc megjelenése, berendezése; viselkedése.

Mintha gyászolna, vagy a múlton elmélkedne; szomorkás határozatlanság árad Zoellnerből. Mintha feszülten figyelne, vagy várna valamire. Az arc, e követelményeknek megfelelően, többé-kevésbé természetesen telt, kerekedett, gyűrődött és megállapodott. Leolvasható róla továbbá az évek során kialakult állhatatosság. Hirtelen rászegeződhet egy másik arcra, lábra, fémtárgyra, tömegre, távoli hegyere. Hogy pontosak legyünk: Zoellner túlságosan gyorsan tekint rá ezekre a dolgokra. Heves. Bármily furcsa: ha tükörbe néz, nehezére esik, hogy jellemezze magát. Lehet, hogy Zoellner unja ismerős arcát, a kiábrándító ráncokat, a megváltozhatatlan kifejezéseket.

Bőr. Az összefüggő, rugalmas burkolat, az állati test leggyakoribb bevonata.

Bámulatos anyag. Ahogy odafeszül és hozzátapad Zoellner fülének bonyolult formájához és egyébb testrészeihez. A hajszál egyenesen keresztülhatol rajta, anélkül hogy a vér is hasonlóképp átszivárogna. Igaz, borotválkozás után Zoellner ajka körül néha kiserked a vér. Bőre szürke, mint a városi épületek kövei. De amikor nézi magát, helyzetváltoztatásra képes függőleges testet lát, és nem a bőr finom részleteit.

Szem. A látás szerve, néha a körülötte lévő rész is hozzátartozik. A látható dolgok felfogásának vagy megkülönböztetésének készsége.

Folyékony anyagba ágyazott szeme mozog. Mintha puha drótokon rángatnák, szabadon, fájdalom nélkül mozog. Színe: akár az új dióé. Zoellner bizonyos benne, hogy inkább lenne süket, mintsem vak. Nem tud betelni a napfelkeltével, a fák közül kirepülő galambokkal, vízesésekkel (és az eldugult esőcsatornából kiömlő vízzel), a nők fogaival, körmenetekkel, hatalmas falfestményekkel. Az utóbbi időben az emberi nyomorúság megjelenési formáit tanulmányozta, talán abban a hiszemben, hogy az iszonyat és az elsődleges érzelmek valami alapvető megismeréséhez vezetnek. Zoellner sírt, de hát a legtöbb ember sír - vagy ha nem, hát legalább sírhatnékja van. Zoellner olvas. A legtöbb szó ugyanazt a folyamatot mutatja: egy ember Istent hajszolja, vagy egy fehér bálnát, aranyat, pillangókat, nőket, gonosztevőket, miegymást. Zoellner eltűnődik, miért törik magukat e szavak felsorakoztatásával. Olvas másféle könyveket is, ezekben titokzatos absztrakciókat hajszolnak, szerelmet, igazságot, hatalmat, tekintélyt, bosszút és valóságot. Zoellner tükör előtt áll, megszemléli arcának minden részletét. Szeme félrevezeti. Ahhoz, hogy megfogja bal fülét a tükörben, előbb meg kell találnia a jobb fülét. Ez mindig meglepi. Amikor nem olvas, vagy me, tükörbe néz, elképzeli magát: látja önnön alakját, amint szembejön vele.

Szemüveges. Szemüveget használó vagy hordó személy. Madarak és állatok megjelölésében szemüveg formájú pettyek vagy a szemüvegességre emlékeztető megjelenés jelzője.

Az üveg bizonyos szögből hirtelen olyan erősen veri vissza a fényt, hogy szeme láthatatlanná válik. Kerete barna műanyag. Láthatólag szüksége van rá. Leveszi (ez a szokása), és megdörgöli a szemét. Zoellner látása romlik. Amikor megvizsgálják, fölkérik, ismerje fel nyelvének betűit, amelyeket fokozatosan kisebbedő méretben nyomtattak a falitáblára. Arra nem kérik, hogy ismerje föl a képeket, vagy hegyeket, vagy egy erdőt, vagy valakinek az arcát.

Száj. Az állati test külső nyílása, a táplálék lenyelésére szolgál a szájüreggel együtt, amelyhez vezet, a rágás és a hangképzés apparátusát tartalmazza.

Általában vízszintes és meglehetősen széles. Nevetésnél szakadozott kör alakban gyűrődik és húzódik; borotválkozásnál lágy háromszöggé; ásításnál a nyílás olyan lesz, akár egy fekete tojás, a fogai hirtelen belehatolnak. Zoellner nevetése hirtelen és félénk; kiadós és őszinte. Meglepi, hogy ajkán a bőr lágyabb, és a színe más, mint arca többi részéé. Gyakran a száján át lélegzik. Ennivalót tesz a szájüregébe, megrágja, hátratolja, lenyeli a falatot, megismétli. Az igazat megvallva, Zoellner már nem élvezi az étel ízét. Szájával megérinti mások ajkát. Többször is észrevette, hogy az emberek között a beszélgetések kérdésekből állnak. Míg erre gondol, összeszorítja ajkát, csücsörít, ajka körül parányi függőleges ráncok sűrűsödnek.

Hang. Az ember hangképző szervei által keltett zörej, mely beszéddé, énekléssé, vagy egyébb artikulációvá formálódik; emberi megnyilatkozás vagy kifejezés eszközéül használt vokális zörej. Az orgánumot az adott személyre jellemzőnek és mástól, ill. Másoktól megkülönböztető jegynek tartják.

Mozgatja a száját. Úgy is mondhatnánk, hogy Zoellner a szavai köré formálja a hangját; minden szótag lágyan gördül a következőbe; szavai a végsőkig bolyhozódnak; a mondatok a levegőből körözve ereszkednek alá láthatatlanul. Óvatos hang, nem túl hangos. Talán közönyös a halál iránt? Úgy eseng. Jellegzetessége, hogy miután kijelent valamit, megkérdőjelezi, így: „Mmmmm?” Mostanában mondatai közepén lehalkítja a hangját; hallgatói kissé megrezzenve közelébb hajolnak. Hamar rákérdez másokra, megkéri, ellenőrizzék kijelentéseiket - ha van rá mód, ha lehetséges. Szavai kiélezettnek hatnak. Nyelvének leginkább az ő hangjához illő betűje a körkörös R. Így kínálja föl a szavakat. Hallja saját hangjának zaját. Azután elhalnak a szavak. A kimondott szavakat a jelen - átmeneti - bizonyítékának tartja. A múltat azonban nem bizonyítják; mert a szavak mindig szemmel láthatólag és nyom nélkül szállnak el. S nem bizonyítják a szavak jövőjét sem; Zoellner ugyanis még nem mozdította meg a száját, hogy hangját útnak indítsa.

Cigaretta. Vékony papírba csavart, finomra vágott dohánydarabokkal töltött kis szivarka, dohányzás céljára készül.

Arcából kiugrik egy gép gyártotta fehér henger, vörös hegye ezüstös parázzsal izzik. Zoellner leszívja a füstöt, hadd járja át a testét. A füst keresztül-kasul járja a legszűkebb helyeket-utakat. Zoellner félig lehunyja a szemét. Testének üregeit betölti a füstfelhő. Orrán át száll kifelé.

Fog. Kemény kinövések a száj belsejében, a madarak kivételével valamennyi gerinces lény mindkét állkapcsán megtalálhatók, végük hegyes, éles vagy göröngyös, a harapást, rágást vagy a tömör táplálék szétmorzsolását szolgálják.

Zoellner számára kellemetlen érzés (s ez mindig meglepi), amikor diót tör fel a fogával. Pedig fofait több fogorvos kitűnőnek tartja. Csupán öt javított foga, úgynevezett tömése van: fémrudakkal, lámpákkal és fúrókkal célozzák meg a száját, a lyukakat higany és tapadós cement ötvözetével tömik be. Ezek a tömött részek csak akkor láthatók, ha Zoellner ásít. Fogai általában függőlegesek; külsőre olyanok, akár a fényezett csontok. Középen állanak a legnagyobbak; a bal oldali fog kis szögben kiáll. Cigarettája füstje belepi fogait, leginkább az elülsőkön látszik a sárgulás. Zoellnernek van még egy szokása: becsukja a száját, és nyelve hegyével dörzsölgeti fogai belsejét. Ezt persze mások nem látják akkor, ilyenkor méretük, alakjuk, színük és elrendezésük se látható.

Orr. Emberek és állatok fejének, illetve arcának az a része, amely a száj fölött helyezkedik el, és az orrlyukakat foglalja magában.

Zoellner orrlyukaiban szőrszálak állják el az utat; ki is állnak belőle. Orrlyukai sötétek és eléggé tágak. Az orr maga nem különösebben nagy, de puhának és lyukacsosnak látszik, amit (talán) a parányi fekete pontok százai okoznak. Ezek akkor látszanak, ha az ember nagyon közel áll az arcához. Orrán nincs semmi különös, és Zoellner maga ritkán gondol rá. Amikor zsebkendőbe fújja az orrát, hogy a benne lévő váladéktól megszabaduljon, zajt hall (mások is): magas, kissé hangos, a vége felé sustorgó hangot. Zoellner eltűnődik, miért van erre szükség? Más állat is kifújja orrából a váladékot? Egy nővel fekszik, álla a nő feje fölött. Az fölnéz (ebből a ritka szögből), ismeretlen formaként látja az orrát, az mintha inkább az áll sajátságos kiszögelléséhez tartozna. Arca innen nézve túlságosan kereknek, idegennek és csúnyának látszik. Zoellner megérinti az orrát.

Fül. Ember és állat hallószerve. Része: a külső fül, a középső fül és a belső fül vagy labirintus.

Apja évekkel ezelőtt a következőt mondta: „inkább vágasd le a füledet, semhogy sose tudd meg, minek akasztották a fejedre”. Valójában a fej két oldalán kiemelkedő segédeszköz, melyet részben haj takar el. Füle arca többi részéhez képest mélyvörös színű. Zoellner látja, hogy füle a korral nő és gumósodik (duzzadtabb, göröngyösebb). Látható még az enyhén körkörös labirintus, amelynek egy zenekar hangjait kell agyába közvetítenie. Ezek a fodrok a port és szelet is felfogják. Figyeli a körülötte levő történéseket és hangokat. Fülét néha ajánlatos a zaj irányába fordítania. A zajt valóságosnak és tömörnek találja, tagadhatatlanul valóságosnak; de egyben az idő és a valóság legideiglenesebb mutatójának. Megérinti a fülét. Ha ujjával belecsíp, a hús érzéketlen.

Haj. Az állatok, különösképpen az emlősök bőréből kinövő rost, amely jellegzetes szörzetüket alkotja.

Zoellner haja hullik, mintha túl közel lett volna egy nukleáris robbanáshoz. Reggelenként úgy ébred, hogy csomókban fekszik körülötte a kihullott haj. Hajzatának elülső szegélye egyre hátrál koponyája hátsó része felé. Színe piszkosszürke, s a ritkulás nyomán feltárul a nyers bőr. Ami még rosszabb: azt látja, hogy álla körül alig serked a szakálla. Elég, ha harmadnaponta borotválkozik. Arcát nézi a tükörben. Haját rendszeresen egy másik ember nyírja.

Kar. Az emberi test fölső végtagja, a válltól a kézig terjed; a könyöktől lefelé lévő rész az alkar.

Arányait a kar hossza és helyzete határozza meg. Más állatokra gondol. Ha áll, karja az oldalánál csüng, és kifelé hajlik ott, ahol a kar egyenes részei a törzsét érintik, ujja hegye ágyéka és térde közt félúton ér véget. Járás közben karja kilendül, s Zoellnernek előre kell dőlnie, hogy megőrizze egyensúlyát. Mutogat vele, kezet ráz; gyakran karolja át férfiak és nők derekát és vállát. Könyökére támaszkodik. Megszokásból gyakrabban használja jobbját, mint balját. Jobbjával ír.

Lábszár. Az állati test egyik tartó- és mozgatószerve; szűkebb értelemben a lábszárnak a térd és a lábfej közti része.

Lábszára most vékony és fehér, bár a ruharétegek alatt nem látható. Esténkint ez viszi az utcákon. Ott látható Zoellner mozgó alakja, az épületek mozdulatlan, lapos homlokzata előtt. Járás közben nem gondol a mozgásra; egyik lábfeje a másik elé lendül. Agya máshová, más bonyolult helyzetekbe irányítja testét. És szórakozottnak tűnik. Az utca sűrű sárga fénybe búrkolódzik.

Penis. Hímnemű állatok behatoló vagy nemi szerve.

Amikor keresztbe tett lábbal ül, a levegőbe lendül, és vízszintesen helyezkedik el a combja közt. Látható, amikor vizel; a ráncos, napfényhiánytól szürke penis olyan, mintha nedves erdei sziklát emeltek volna el előle hirtelen. Érzéketlen, míg két vagy három ujja közé fogja, s miközben könnyít magán, a nedvet körkörösen irányítja föl-le. Zoellner figyeli. Miközbe partnere testébe hatol és erőlködik, hirtelen mélységes mélábú és értetlenségérzés tölti el, vagy más nőkre, kérdések, szavak töredékeire gondol.

Magasság. Terjedelem a talajtól fölfelé.

Zoellner cipő nélkül öt láb, hat és háromnegyed hüvelyk magas. Méterben ez százhatvannyolc centiméter. Súlya pedig száztizennégy font (ötvenegy kiló hetvenegy deka). Ehhez a magassághoz ez kevesebb a kívánatosnál. Zoellner soványnak tekinthető. Többet gondol az általa betöltött térre (körülbelül hét köbláb, vagy 0,1981 köbméter) és az általa belélegzett levegő tömegére. Általában úgy hiszi, a távolság (és az idő) mértékegységei pusztán önkényes rovatkák. A tér iránti érdeklődése természetesen más kérdés.

Alacsony. Csekély hosszanti kiterjedés. Személyeknél: rövid testalkat.

Zoellner alacsony személynek tekínthető. Ebben a legtöbben egyetértenek.

Ruhák. Burkolat személyek számára; öltözék.

Zoellner ugyaolyan ruhákba burkolja testét, amilyet e pillanatban Pakisztánban, Indonéziában, az Egyesült Királyságban, Argentínában, Chilében, Németországban, Quebecben, Japánban, Oroszországban, Lengyelországban, Angliában és egyebütt hordanak. Ez ingből, nyakkendőből, nadrágból és zakóból áll. A férfiak testét ezek a ruhadarabok fedik. Zoellner kevés díszt hord. Érzi a testére simuló ruhát. Alatta mozog a teste. Lemegy az utcára.

Kor. A létezés tartama. A rendes élettartam kiterjedése.

Zoellner 52,7 éves. Ez a mértékegység a Nap és a Hold mozgásával áll kapcsolatban; ha Zoellner túl ezen, megpróbál rátapintani az évek tömegére, üres és egybefolyó időszaknak, pontatlan tömegnek érzi. Zoellner megpróbálja hajszálpontosan megjelölni helyzetét önnön körében. Hol van e pillanatban? Rákényszerül, hogy más módon határozza meg korát: 47 az átlag? Ez esetben már túl van a félidőn, egy fogyatkozó kisebbség felé tart. Hazájában az átlagos életkor 68,7 év. Mindkét szülője meghalt; ő maradt már csak a Zoellner családból, most ő következik.

Realitás. Valaminek a valós volta, tényleges létezése.

Nyelv. Szavakból és kombinációjuk módjából álló jelrendszer, amelyet egy nemzet, nép vagy faj használ. Szavak és kombinációjuk módszere gondolatok kifejezésére.

Szavak. Verbális kifejezés; dolog, tulajdonság vagy viszonylat megjelölésére használják.


Fencsik Flóra fordítása
Forrás: Jelzőtűz az éjszakában, XX. Századi ausztrál elbeszélők, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988.